A repülés káosza és a többórás késések

Az utazás repülőgéppel elvileg a leggyorsabb és leghatékonyabb módja a távolságok áthidalásának.

Azonban az utóbbi időben egyre gyakoribbak a többórás késések, amelyek nemcsak az utasokat, hanem a légitársaságokat és a repülőtereket is komoly kihívások elé állítják. Legyen szó akár műszaki hibákról, időjárási problémákról, vagy a légiirányítás kapacitásának korlátairól, a repülési káosz mindennapos jelenséggé vált.

Jelen cikk célja, hogy feltárja ennek a komplex problémának a gyökereit és bemutassa, mi vezet a repülőjáratok késéseihez.

Túlfeszített légtérkapacitás és a légiirányítás nehézségei

Az európai légiközlekedési rendszerben az egyik legnagyobb kihívás a légtér kapacitásának kezelése. A légiforgalom folyamatos növekedése miatt a légiforgalmi irányítókra egyre nagyobb nyomás nehezedik.

Egy reptéri vezető szerint a jelenlegi légtérkapacitás már túlfeszített, és az európai légiirányítás töredezettsége tovább bonyolítja a helyzetet. Az EU-n belül ugyanis nincs egységes légiirányítási rendszer, ami lehetővé tenné a forgalom hatékonyabb elosztását. A regionális légiirányító központok között nincs megfelelő együttműködés, ami torlódásokat eredményez.

A probléma súlyosságát tovább fokozza a légiirányítók hiánya. Például Magyarországon a HungaroControl komoly létszámhiánnyal küzd, és a tavalyi évben nem is indítottak új képzési programokat.

Ez a helyzet Brüsszelben is hasonló, ahol a központi irányításból eredő résidő (slot) kiosztások miatt sok járatnak újra kell kérnie az indulási engedélyt, ha kicsúszik a megadott időablakból. Ez a folyamat gyakran órákig is eltarthat, ami jelentős késéseket eredményez.

Mindez rávilágít arra, hogy a légiforgalmi irányítási rendszerek fejlesztése elengedhetetlen az európai légiközlekedés jövőbeli stabilitása szempontjából. Ez nem csupán a magyar légtérben jelent problémát, hanem az egész kontinensen, ahol a légiforgalmi irányítás fejlesztését egyre sürgetőbb kérdésként kezelik a légitársaságok.

A fapados légitársaságok tulajdonságai

Az üzleti modellek különbségei

A fapados légitársaságok (mint például a Wizz Air és a Ryanair) üzleti modellje jelentősen eltér a hagyományos légitársaságokétól. Ezek a cégek arra építenek, hogy a költségeiket minimalizálják, és a repülőgépeiket a lehető legmagasabb kihasználtsággal üzemeltessék.

Ez azt okozza, hogy nincs tartalék kapacitásuk, így ha egy gép műszaki problémákkal küzd, vagy az időjárás miatt késik, nincs lehetőség gyors helyettesítésre.

Ezzel szemben egy nagyobb légitársaság (mint például a Lufthansa) több járatot üzemeltet ugyanazon az útvonalon, és rendelkezik tartalék gépekkel is, amelyek segíthetnek a késések minimalizálásában.

Fordulóidők és tartalék hiánya

A fapados légitársaságok szoros menetrendet tartanak, ahol a repülőgépek mindössze 20-40 perc alatt fordulnak meg a reptereken. Ez a rövid idő azonban azt jelenti, hogy ha bármilyen csúszás merül fel, azt a légitársaság már nem tudja behozni. A tartalék gépek hiánya pedig még tovább fokozza a problémát, hiszen egy esetleges leállás esetén nincs gyors megoldás a helyzet rendezésére.

A pilóták szerint, ha egy gép egyszer késésbe kerül, azt már nem lehet ledolgozni, tolják azt maguk előtt, ami a nap végére komoly csúszásokat eredményezhet a teljes menetrendben.

Az ukrán légtér kiesett

Az orosz-ukrán háború miatt az ukrán légtérben 2022 eleje óta nem lehet repülni.Ez egy hatalmas légtér, ami érezhetően hiányzik a légtéri kapacitásokból.

A légiirányítás feladatai

Slot idők és területkezelés

A légi forgalom irányítása rendkívül összetett feladat.

Minden egyes járatnak slot időt, azaz egy előre meghatározott időablakot osztanak ki, amikor felszállhat vagy leszállhat. Ha egy gép nem tudja tartani ezt az időpontot, akkor újra kell kérnie a slotot, ami gyakran órákba telhet.

A légiirányítók számára a legnagyobb kihívás az, hogy mennyi gépet tudnak egyszerre kezelni. Egy légiirányító képernyőjén csak egy bizonyos számú gép jelenhet meg, és ha túl sok járat érkezik egy adott területre, akkor torlódások alakulhatnak ki.

Magyarországon például a légtér három fő szektorra van felosztva, de csúcsidőben akár hat szektorra is szétdarabolhatják a légiforgalmat, hogy a túlterhelést enyhítsék. Azonban a szektorok felosztása önmagában nem oldja meg a problémát, hiszen a légiirányítók létszámhiánya miatt korlátozottak a kapacitások.

Mi jelenthet megoldást?

Az európai légiirányítási rendszer reformja

A Wizz Air és más iparági szereplők az európai légiirányítás centralizálását sürgetik, amely lehetővé tenné a légiforgalom hatékonyabb kezelését.

A légitársaságok arra szólítják fel az európai hatóságokat, hogy sürgősen fejlesszék a légiirányítási rendszereket, mivel a jelenlegi helyzet túlmutat a légitársaságok hatáskörén.

Egy egységes európai légiirányítási rendszer csökkenthetné a torlódásokat és minimalizálná a késéseket, amelyeket a nemzeti rendszerek közötti átmenetek és kapacitásproblémák okoznak.

Légiirányítók képzése, létszámuk bővítése

A légiirányítók képzése és létszámuk növelése szintén kulcsfontosságú lépés lenne a problémák enyhítésében. Ugyanakkor a légiirányítók toborzása és képzése rendkívül hosszadalmas és bonyolult folyamat, kevés jelentkező jut el a képzés sikeres befejezéséig.

Azonban az új jelentkezők bevonása és a képzési programok bővítése nélkül a légi forgalom kapacitásproblémái nem fognak megoldódni.

Megtörtént esetek:

Augusztus végén egy családi nyaralás vált majdnem rémálommá, amikor a Wizz Air Mallorca felé induló járatának utasaiként először 3,5 órát váratták őket a repülőtéren (2 felnőtt és három kiskorú gyerek), majd amikor végre felszállhattak a repülőgépre, a horvát légtérben dúló vihar miatt még két óra telt el az indulásig. Ezt a két órát a repülőgépen ülve kellett eltölteniük. Összesen közel 6 órányi késéssel érkeztek meg Mallorcára az eredeti tervekhez képest. A hazafelé vezető úton már „csak” bő 3 órányi késéssel érkeztek Budapestre.

A nyári foci EB ideje alatt megtörtént, hogy Budapestről akkora késéssel indult el a repülőjárat, hogy az utasok nem értek oda a meccsre, így volt aki le is szállt a gépről, még annak indulása előtt, hiszen értelmét vesztette az utazás.

Júliusban a Liszt Ferenc reülőtérről egy szicíliai járat utasait 30 órán át várattak a váróteremben, folyamatos ígérgetések és hazudozások mellett.

A jelenlegi helyzet világosan mutatja, hogy a légi közlekedésben a késések nem csupán az időjárás vagy műszaki problémák következményei. A légiirányítók hiánya, a légiirányítási rendszer töredezettsége és a fapados légitársaságok üzleti modelljének sajátosságai mind hozzájárulnak a fennakadásokhoz. A probléma megoldásához átfogó reformokra van szükség, amelyek nemcsak a légiirányítás hatékonyságát növelik, hanem a légitársaságok rugalmasságát is javítják. Amíg ezek a változások nem történnek meg, a repülőgépek káosza és a többórás késések továbbra is meghatározó részei maradnak a légi közlekedésnek, főleg a nyári csúcsidőben.